4. Rész-A dolgozat
Egy hónapja jár már Napsi suliba. Eljött az ideje hogy megírja első dolgozatát. Még mindig Elvira mellet ül és még mindig megrémül ha vissza gondol arra a rossz álmára.
Vége a szünetnek, mindenki leül. Andi néni kiosztja a dolgozatokat.
- Pssz, Napsi, segíts már, mert nem tanultam semmit - súgja Elvira.
- Biztos jó ötlet ez?
- Ne legyél már ilyen inkább mond mit írjak.
- De A meg B feladat sor van.
- Nem baj.
Napsi mivel jószívű elkezdi nézni a feladatokat. Ahogy elkezdi nézni Elvira felkiált:
- Tanító néni Napsugár rólam lesi a dolgozatot.
- Napsugár nagyot csalódtam benned - szólt Andi néni.
- De ...
- Nincs de, légy szíves ülj a leghátsó padba.
Napsi megindul hátra, próbálja elfojtani könnyeit.
Szünetben odamegy a tanári asztalhoz.
- Kérem higgye el hogy én nem akartam lesni. Elvira kérte hogy segítsek.
- Figyelj Napsugár én elhiszem, de ezt próbáld meg azzal megelőzni, hogy nem súgsz neki - mondta neki a tanár.
- De én félek Elvirától.
- Rendben, akkor elültetem mellőled.
- Köszönöm - ölelte át Andi nénit.
Nagyszünetben odament Elvirához.
- Ezt mért csináltad? - kérdezte Napsi.
- Csak úgy mert vicces volt.
- Nem, egyáltalán nem volt az.
- Mit pattogsz itt kisbolha? Kérsz egyet?- azzal Elvira megpofozta Napsugárt.
Napsi elesett és mindenki köréjük gyűlt. Itt már nem segíthetett sem Luna, sem Csillag. Napsi elájult.
Négy lány segített bevinni Napsugarat a védőnénihez.
Az orvosiban ébredt.
- Hol vagyok? - és lassan felült.
- Az orvosi szobában - mondta a védőnéni.
- Elvira volt, én nem akartam senkinek rosszat - mondta kétségbe esetten.
- Nyugodj meg. Elvira meg fogja kapni az igazgatói intőt.
- Félek, nagyon félek! - kezdett sírni.
- Haza viszlek - szólt Andi néni.
- Nem kell, egyedül is haza tudok menni.
- Akkor felhívom a szüleid.
- Inkább kísérjen haza.
- Rendben.
Hazaértek és Andrea néninek feltűnt, hogy csak két húga van otthon.
- A szüleid hol vannak?
- Ők...
- Igen?
- Ők ... elmentek - és megint sírt.
- Szöszi de te azt mondtad, hogy külföldre mentek pár hónapra.
- Tudom de mit mondhattam volna ? - bőgtek most már mind a ketten.
- Lányok nyugodjatok meg. Meséld el Napsugár mi történt.
- Még júniusban elmentek, azt mondták, hogy valamit el kell intézniük és azóta sem jöttek vissza.
- Mutatsz róluk egy képet?
- Persze - majd odafutott egy dobozhoz és elővett egy képet. - Tessék.
Ahogy ránézett a képre elakadt a szava.
- Szofi ...
- Honnan tudja az anyukám nevét - de Andi néni még mindig a képet bámulta.
Egyszerre könny csordul ki a szeméből és sírni kezdett:
- Szofi, mért mentél el ?
- Andi néni honnan ismeri a mamát ?
- Ő az én ... Nővérem.
Mind a három kislány le van döbbenve. A szüleik vajon mért nem mesélt nekik a nénikéjükről?
- Szóval te a nénikénk vagy? - kérdezte Luna.
- Luna ő a tanárnénim légy szíves magázd őt.
- Dehogy most hogy ez kiderült még kevésbé kell magázni. Már tudom kire hasonlítottál ennyire, Szófiára.
- Tényleg?
- Igen.
- Andi maradj itt velünk. Félünk egyedül - mondja Csillag.
- Megengeditek? Csak mert most albérletben lakom.
- Hát persze - mondják egyszerre.
Még az nap este áthozott egy pár dolgot az albérletből. Napsiék felhívták szobájukba.
Ahogy felértek a csigalépcsőn, Andi felkiáltott:
- Azta ez a könyv még megvan?
- Mármint az a nagy ott? - kérdezi Lulu.
- Igen, Szofi mindig abból mesélt.
- Mi nem nyúlhattunk hozzá és ezért rakták vitrinbe - szomorkodott Napsi.
- És a dobozról tudsz valamit? - nézett rá Csillag.
- Nem, azt még nem láttam.
Ezután körbejárták a szobákat és lefeküdtek.
Napsi szobája
Luna szobája
Csillag szobája