Egy hónapja jár már Napsi suliba. Eljött az ideje hogy megírja első dolgozatát. Még mindig Elvira mellet ül és még mindig megrémül ha vissza gondol arra a rossz álmára.

Vége a szünetnek, mindenki leül. Andi néni kiosztja a dolgozatokat.

- Pssz, Napsi, segíts már, mert nem tanultam semmit - súgja Elvira.

- Biztos jó ötlet ez?

- Ne legyél már ilyen inkább mond mit írjak.

- De A meg B feladat sor van.

- Nem baj.

Napsi mivel jószívű elkezdi nézni a feladatokat. Ahogy elkezdi nézni Elvira felkiált:

- Tanító néni Napsugár rólam lesi a dolgozatot.

- Napsugár nagyot csalódtam benned - szólt Andi néni.

- De ...

- Nincs de, légy szíves ülj a leghátsó padba.

Napsi megindul hátra, próbálja elfojtani könnyeit.

Szünetben odamegy a tanári asztalhoz.

- Kérem higgye el hogy én nem akartam lesni. Elvira kérte hogy segítsek.

- Figyelj Napsugár én elhiszem, de ezt próbáld meg azzal megelőzni, hogy nem súgsz neki - mondta neki a tanár.

- De én félek Elvirától.

- Rendben, akkor elültetem mellőled.

- Köszönöm - ölelte át Andi nénit.

Nagyszünetben odament Elvirához.

- Ezt mért csináltad? - kérdezte Napsi.

- Csak úgy mert vicces volt.

- Nem, egyáltalán nem volt az.

- Mit pattogsz itt kisbolha? Kérsz egyet?- azzal Elvira megpofozta Napsugárt.

Napsi elesett és mindenki köréjük gyűlt. Itt már nem segíthetett sem Luna, sem Csillag. Napsi elájult.

Négy lány segített bevinni Napsugarat a védőnénihez.

Az orvosiban ébredt.

- Hol vagyok? - és lassan felült.

- Az orvosi szobában - mondta a védőnéni.

- Elvira volt, én nem akartam senkinek rosszat - mondta kétségbe esetten.

- Nyugodj meg. Elvira meg fogja kapni az igazgatói intőt.

- Félek, nagyon félek! - kezdett sírni.

- Haza viszlek - szólt Andi néni.

- Nem kell, egyedül is haza tudok menni.

- Akkor felhívom a szüleid.

- Inkább kísérjen haza.

- Rendben.

Hazaértek és Andrea néninek feltűnt, hogy csak két húga van otthon.

- A szüleid hol vannak?

- Ők...

- Igen?

- Ők ... elmentek - és megint sírt.

- Szöszi de te azt mondtad, hogy külföldre mentek pár hónapra.

- Tudom de mit mondhattam volna ? - bőgtek most már mind a ketten.

- Lányok nyugodjatok meg. Meséld el Napsugár mi történt.

- Még júniusban elmentek, azt mondták, hogy valamit el kell intézniük és azóta sem jöttek vissza.

- Mutatsz róluk egy képet?

- Persze - majd odafutott egy dobozhoz és elővett egy képet. - Tessék.

Ahogy ránézett a képre elakadt a szava.

- Szofi ...

- Honnan tudja az anyukám nevét - de Andi néni még mindig a képet bámulta.

Egyszerre könny csordul ki a szeméből és sírni kezdett:

- Szofi, mért mentél el ?

- Andi néni honnan ismeri a mamát ?

- Ő az én ... Nővérem.

Mind a három kislány le van döbbenve. A szüleik vajon mért nem mesélt nekik a nénikéjükről?

- Szóval te a nénikénk vagy? - kérdezte Luna.

- Luna ő a tanárnénim légy szíves magázd őt.

- Dehogy most hogy ez kiderült még kevésbé kell magázni. Már tudom kire hasonlítottál ennyire, Szófiára.

- Tényleg?

- Igen.

- Andi maradj itt velünk. Félünk egyedül - mondja Csillag.

- Megengeditek? Csak mert most albérletben lakom.

- Hát persze - mondják egyszerre.

Még az nap este áthozott egy pár dolgot az albérletből. Napsiék felhívták szobájukba.

 Ahogy felértek a csigalépcsőn, Andi felkiáltott:

- Azta ez a könyv még megvan?

- Mármint az a nagy ott? - kérdezi Lulu.

- Igen, Szofi mindig abból mesélt.

- Mi nem nyúlhattunk hozzá és ezért rakták vitrinbe - szomorkodott Napsi.

- És a dobozról tudsz valamit? - nézett rá Csillag.

- Nem, azt még nem láttam.

Ezután körbejárták a szobákat és lefeküdtek.

                                                                     Napsi szobája

                                                                        Luna szobája

                                                                Csillag szobája