Szeptember elseje. Eljött a várva várt nap. Napsi először megy iskolába és picit izgul.

Luna kicsit érettebb lett a múltkori eset óta, szóval rábízza Csillagot. De jobban aggódik a suli miatt. Mi lesz ha valaki megkérdezi tőle, hogy kik a szülei? Mit fog válaszolni? És akkor biztos, hogy gyermekotthonba kerülnek. És lehet, hogy szétszakítják őket egymástól és soha többé nem láthatják egymást. Napsit kirázta a hideg ettől a gondolattól.

- Minden rendben van? -kérdezte Luna.

- Persze, de most sietek nehogy egyből első nap elkéssek. Luna nagyon figyelj Csillagra. Sziasztok, sietek haza- aztán rohant végig az utcán nehogy első nap beírást kapjon.

Épp időben beért, a tanár néni leültette őt a középső padsor második padjának bal oldalára. Mellette egy fekete hajú, fekete szemű kislány ült. Napsi furának tartotta.

- Szia Elvira vagyok. És te? - kérdezte.
- Napsugárnak hívnak, de ... - kezdte, de a tanár félbe szakította.
- Lányok, kérlek maradjatok csöndben és figyeljetek. Szünetben annyit beszéltek amennyit szeretnétek.
- Bocsánat...ööö. Elnézést, de nem tudom a nevét - sütötte le szemét Napsi.
- Az én nevem Andi néni. Semmi baj, de ne forduljon többet elő.
- Nem fog - mondta Napsi.
Úgy tűnt, mintha Elvira véleménye hirtelen megváltozott volna Napsiról.

Szünetben odament hozzá.
- Szóval azt szerettem volna mondani, hogy Napsugár vagyok, de hívatsz Napsinak is.
- Jó oké, csak azért kérdeztem, mert mellettem ülsz majd egy ideig - közölte Napsival közömbösen, de mintha hirtelen meggondolta volna magát - de szólíts csak Virinek - mondta, mint egy angyalka.
Mik ezek a hirtelen hangulatváltozások? Milyen már az, hogy egyik pillanatba ördög másikban meg angyal?
Napsi teljesen összezavarodott. Amikor padtársára nézett az mosolygott, mint a vadalma, viszont Napsi úgy érezte nem szereti őt ez a lány. Alig várta hogy hazamehessen.
Eljött a negyedik óra.
Ebben az órában tartották az ünnepséget.
Mindenki lement az aulába és elfoglalta a helyét. Egy nagyon szép köszöntővel indítottak, de Napsi ezek után nem tudott koncentrálni. Megjött Elvira, késve, de úgy tett mintha misem történt volna. Arra hivatkozott, hogy beragadt a mosdóba. Mikor ezzel végzett leült Napsi mögé. Napsugárnak ettől görcsbe rándult a gyomra.
- Minden rendben drágám? - kérdezte Andi néni.
- Igen - mondta kissé remegő hangon.
Az ünnepség után felkapta táskáját, gyorsan elköszönt és elviharzott. Mikor hazaért bezárt minden ajtót és ablakot, lehúzta a redőnyöket és leült tanulni.
- Minden oké Szöszi? Rosszul nézel ki -kérdezte Lulu.
- Persze  jól vagyok. De most tanulnom kell. - szólt és folytatta leckéjét. Este, miután lefektette húgait azon gondolkodott, mért ilyen vele Elvira. Egész éjjel forgolódott, de mikor elaludt szörnyűt álmodott: egy fekete szempár nézett rá gonoszul.

- Ki vagy te? - kérdezte Napsi ijedten.
- Gondolkozz! Vajon ki vagyok? - mondta az ismerős hang .
- Elvira?! Mit akarsz tőlem?
- Csak a hatalmadat.
- Miről beszél? Milyen hatalomról? - nézett kérdőn Elvirára.
- Te az nagyon jól tudod - és Napsira vetette magát.
Mármint vetette volna, de csak fellökte, mert épp időben megérkezett két lány. Az egyik sötét kék, a másik szőke hajú volt. A kék fürtös neki ugrott a gonosz léleknek és ezt kiabálta :
- Ha Szöszinek valami baja esett én kinyírlak!
- Luna? Te mit csinálsz itt? - kérdezte lassan, mert az esés közben beverte a fejét, de tudta hogy csak Lulu hívja Szöszinek.
- Jöttünk segíteni - sietett Napsihoz a szőke kislány.
- Csillag?
- Ne félj most már biztonságban vagy - szólt Csili, de ezután elvesztette eszméletét.